A MOHÁCS-SÁTORHELYI SÍRKERT
KAPTA AZ ÉV EMLÉKHELYE DÍJAT
 

Közös főhajtás
A nemzeti emlékhelyek
napján

 

A mohácsi Nemzeti Emlékhely nyerte idén a Nemzeti Örökség Intézetének „Az év emlékhelye” díját. Az átadó ünnepség e pillanatokban zajlik Budapesten a Fiumei úti sírkertben – ezt az örömteli hírt is megosztotta hallgatóságával múlt vasárnap este a Mohács-sátorhelyi Nemzeti Emlékhelyen Dr. Hargitai János. A honatya közel hetvened magával A nemzeti emlékhelyek napja keretében emlékezett meg a mohácsi csata hőseiről.

A törvényhozás képviselője arról is beszámolt: a díjat Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke adta át Závoczky Szabolcsnak, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság igazgatójának. A politikus rámutatott: 2016-ban azért indították el hazánkban e kezdeményezést, hogy a magyar történelem megkerülhetetlen helyszínei közötti kapcsolatot szorosabbra fűzzék, s ez által még jobban beépítsék azok létét, működését a közvélemény tudatába. Hozzátette: ennek jegyében idén közel 60 helyszínen zajlanak programok, s több tízezren fordulnak meg a rendezvényeken.

Ám mielőtt még képviselőnk szólásra emelkedett volna, már azt megelőzően is számos érdekes dolog történt a sírkertben. Láthattuk az MTE 1888 Nimród íjász szakosztályának látványos bemutatóját, a Manóház Játszóház kézműves foglalkozása szintén szép számú érdeklődőt vonzott.

A folytatásban Dr. Ferkov Jakab előadását hallhattuk „Mohács, ahol Trianon bölcsőjét faragták” címmel. A neves történész, muzeológus az 1526-os mohácsi csata és az 1920-as trianoni békediktátum előzményeit és következményeit a két korszak európai politikai viszonyai, nagyhatalmi játszmái tükrében vetette össze igen sokrétűen. A vendég a két, történelmi jelentőségű eseménysor mának szóló tanulságait is igyekezett levonni

– A kérdés már „csak” az, hogy tanultak-e közös történelmükből a közép-európai népek – mondta végezetül. – Talán a Visegrádi 4-es mostani összefogása jó remény erre. A kölcsönös belátás, a tolerancia, a közösségi empátia kialakítása aktuális, közös feladat, de, csak az európai – és köztük a keresztény – értékek tudatosításával juthatunk közelebb hozzá – vélte Dr. Ferkov Jakab.

Mint ismert, ma már húsz Nemzeti Emlékhelyet számlálunk idehaza. Az első ilyen mementó éppen a Mohács-sátorhelyi sírkert volt, amely 2011-ben kapta meg e kitüntető címet (előtte Mohácsi Történelmi Emlékhely volt az elnevezése). Az ide sorolható emlékparkok, építmények szerte az országban a nemzeti emlékezet egyszerre szimbolikus és valóságos színterei. Valamennyi azon „igyekszik”, hogy a maga valóságában mutassa meg és tegye megtapasztalhatóvá, a maga teljességében megismerhetővé a hazánk sorsát évszázadok óta formáló, kiemelkedő történelmi eseményeinket.

Visszatérve Dr. Hargitai János beszédére, a parlament képviselője a Mohács 500 keretében sorra kerülő fejlesztések köréről, azok jelentőségéről adott számot. Aláhúzta: a következő öt év rólunk, e térségről fog szólni, soha nem látott mértékű infrastrukturális és egyéb fejlesztések előtt nyitva meg az utat. Elhangzott: ezek egyik legfontosabb eleme egy új, nagyszabású múzeum kialakítása lenne ott, az emlékparkban, mely gyűjtemény az első, vesztes és a második, győztes mohácsi ütközetnek egyaránt emléket állítana. Dr. Hargitai János arra is felhívta a figyelmet: a tervek iránt cseh részről már most igen komoly az érdeklődés, hiszen többszáz cseh vitéz is harcolt itt 1526-ban, sőt, történészek emlékeztetnek, hogy Csehországon kívül a legtöbb cseh katona az itteni tömegsírokban nyugszik.

Az emléknap zárásaként az ismert orgonistát, Rákász Gergelyt hallhattuk, aki többek között az angol Gustav Holst A bolygók című nagyzenekari szvitjének első tételét, a Mars, a háború hozója című művét is eljátszotta közönségének. Az ember-ember elleni harc örök értelmetlensége, az öldöklés, a pusztítás, majd a harc utáni eszmélés, a „síri csend” zene nyelvére lefordított hangjai révén itt, e helyen igazán egyedi értelmezést nyerhetett e darab.